Nyaraltunk!

Két egész hétig! Mivel kedves Férjnek nyári szünete volt (igen, nyári), így végre volt idő arra, hogy meglátogassuk apósékat Bahia államban. Gui, az unokatesó autójával mentünk, össz-vissz több mint 5000 km-t tettünk meg. Nem volt veszélytelen, erről külön bejegyzésben írok majd, viszont gyönyörű volt! Azt kezdem észrevenni, hogy a brazilok nagy része (ami nem kevés) nincs tisztában vele, milyen gyönyörű és változatos országban élnek. Mindig csak az Európa meg az Amerika…

Szóval volt részünk strandolásban, új ételek kipróbálásában, és mindenki csokibarnán jött haza. Férj nem, ő szimplán feketén. Hadd ingereljek, csak egy kicsit… Amikor azt mondom, strandolás, az azt jelenti, hogy fehér homok, türkizkék tenger, a parton kilométerekre el lehet sétálni, pálmafák, kókuszlé, főtt homár és sült hal, meg ilyenek… Gondoljatok azokra a bizonyos naptárképekre – na pont olyan volt! Hihetetlen, hogy azok az emberek, akik ott élnek Porto Seguro-ban, minden nap látják, élvezik a tengert. Az is hihetetlen, hogy ott nem csak turisták vannak, hanem ugye dolgoznak is az emberek. Amit szerintem be kéne tiltani. Annyira más ott az élet. Mindenki lassan sétál, ha sietni is kell, akkor is csak lassan sietnek. Mindenki mosolygós és segítőkész, meg barátságos. Hát hogy is lehetne ott morcos az ember, nem? De! Na mondjuk, a meleg miatt nem sajnálom, hogy hazajöttünk! Minden egyes nap 40 fok fölött. Amint nem voltam árnyékban, rosszul lettem. Fejfájás, hányinger. Pedig annyit ittam, mint egy teve, és állítólag mégis „dehidratált” lettem. Ja, és sátorban aludtunk. Na nem 2 hétig, csak 4 napig, a nyaralás végén, amit az említett Porto Seguro-ban töltöttünk. Még mindig buli a sátorozás, meg olcsó, csak amikor arra ébred az ember lánya, hogy nem kap levegőt a melegben, viszont a saját levében úszik korán reggel, az annyira nem tuti. De szerencsére csak az úton kellett átmenni a kempingből és máris ott volt a gyönyörű tengerpart… Úgyhogy nem panaszkodtam nagyon.

Csak egy rövid megjegyzés: Porto Seguro („biztonságos kapu, bejárat”) volt az a pont, ahol megérkeztek a portugálok Brazíliába. Vagyis itt kezdődött Brazília úgy 500 évvel ezelőtt. Kicsi hely, de nagyon híres. Van indián rezervátum is, hiszen ők éltek ott, amikor bekavartak a portugálok.

Szóval ezen kívül a két hétből két napot töltöttünk egy kis faluban, ahol Gui családjának egy része lakik, a többit – úgy egy hetet, Salvadorban nyaraltuk el. Jó volt megismerni a családnak ezt a felét is jobban, meg Brazíliának azt a felét is. Eszméletlenül szép helyek vannak itt! Persze otthon is, nem úgy értem. De itt minden olyan mint egy…

Hogy is hívják azt, amikor a kis vonatnak van asztala és minden igazinak néz ki rajta? Terepasztal? Na, pont úgy néz ki itt minden. Mindennek élénk színe van, és gyönyörű. Amikor nagy hegyek mellett utaztunk, úgy éreztem, végig kell simítanom az egész hegyoldalon. Fantasztikus volt látni, ahogy óráról órára változott a táj, amin keresztülvágtunk. Itt a már megszokott erdők, sűrű zöldek. Aztán ahogy felfelé haladtunk, egyre kevesebb lett a magas fa, aztán fehérebb sziklák, kaktuszok és csupasz, fehérre száradt fák következtek, közel voltunk a sivatagos részhez. És persze a tengerhez. Az ég színe is megváltozott, olyan vidámabb és világosabb kék lett. Meg a fehér sziklák, néhol egy kis zölddel… Szóval lélegzetelállító volt!

Ugyan így két óra helyett bő két napba telt, míg odaértünk, de sebaj… Szerintem máskor is inkább autóval megyünk, ha időnk engedi!