2011. augusztus 26., péntek

Hivatalosan házasok vagyunk!!!


Oké, még csak hivatalosan, szeptember 10-én leszünk teljesen házasok. De akkor is, augusztus 11. óta a nevem: Nóra Takács da Silva. Röviden Nóra da Silva. Jól hangzik, nem? :)

A ceremónia nagyon egyszerü volt. Csinosan felöltöztünk, elmentünk a házasságkötöt terembe a tanúkkal együtt - Nagynéni és Nagybácsi voltak a tanúink. Bementünk egy szép terembe, mi négyen, egy közjegyzö-féle pasas meg az anyakönyvvezetö, plusz a hivatalos tolmács. Felolvasták a dolgokat, többek között az én adataimat is, háromszor is. És egy pontnál majdnem kipukkadtam, annyira kellett nevetnem. Kész kabaré, ahogy a "János" nevet, mint apám nevét próbálták kimondani! :) Volt "Zsánosz Tokáksz", "Hánosz Tokákszi", minden. Na meg a "Torok Innyak ukka"..... Pedig gyakoroltam velük elötte! :)

De még így is megható volt, el is pityeregtem magam, amikor a "szabad akaratodból hozzámész-e" részhez értek... Nagyon szép volt. És rövid is. Ami nem is baj. Utána hazajöttünk, ettünk egy hatalmasat egy gyönyörüen megteritett asztalnál.

És azóta "Szenyor és Szenyóra da Silva" vagyunk. És boldogan élünk...örökké.







(És este meg mentünk Nill diplomaosztójára, úgyhogy elég emlékezetes nap volt!)

Nill diplomaosztója

Végre-valahára sikerült, Nill kezébe vehette a diplomáját! Kicsit hosszabbra sikerült az egyetem elvégzése, mint azt tervezte, de pont ebben az évben, ami különösen sok új és megterhelö eseménnyel van tele, sikerült az összes vizsgát letenni, beadandókat megírni, szakdolgozatot elkészíteni, stb, stb. Nagyon büszke vagyok rá!

Nos, a ceremónia a suliban egy új tapasztalat volt... Ugye itt nem szokás az idö múlását különösebben figyelembe venni, semikor sem. Így a 18 órára beharangozott diplomaátadás el is kezdödött 20.30-kor... Én meg a "megzeberedek" szavacskával játszottam a fejemben, ragozgattam, elválasztottam, ugyanis megörjít az ilyen hosszú várakozás. Amikor ülsz a székeden és semmi sem történik, és úgy néz ki, hogy csak azért várunk, mert ez is része a programnak. Örület!!!

Aztán amikor elkezdödött, egyesével kihívtak mindenkit, ölelgetés, háromszori megállás 5 méteren belül a profi fotósok kedvéért, aztán minden csoport letette az esküjèt, aztán minden csoportból valaki mondott beszédet... Na itt vált hirtelen érdekessé, mert egyszer csak hallom Nill nevét, az meg elindul a színpad felé, hogy akkor ö most beszédet mond. Elötte mindenki hosszan beszélt és olvasta a szövegét - az én hivatalos férjem meg odaállt, elmondta röviden fejböl az egészet, megtapsolták, megfütyülték, kész. Az érdekesség ebben az, hogy nem is tudott arról, hogy ö beszédet fog mondani. Elötte világosították fel erröl. Dehát neki ez nem probléma, nagy ajándéka van erre! Miután az egésznek vége volt és kifele sétáltunk az épületböl, ismeretlen emberek jöttek oda gratulálni, hogy milyen jó és lelkesítö és szívhezszóló beszédet rittyentett oda, még a fotós is odajött, hogy ö hazemegy és erröl beszámol a feleségének, mert sok diplomaosztón volt már, de ilyen beszédet még sehol sem hallott! :)

Nagyon hosszú volt az egész... Véleményem szerint azért, mert a.) mindenkit lefotóztak vagy 20-szor csak a ceremónia alatt b.) mert mindenkinek annyira hosszú a neve, hogy kétszer annyi idöbe telik kimondani, mint a mi neveinket.

Volt egy rész viszont, ami nagyon tetszett: felállt a helyéröl
az összes végzös, és egy szál virággal a kezükben, elindultak a "közönség" felé. Ez volt az az alkalom, ahol megköszönhették a szüleiknek, családnak a támogatást, kitartást. Nill a nagybácsinak adta a virágot, nagyon megható volt. Ebböl is látszik, hogy mennyire máshogy látják a világot a brazilok. Nálunk az ilyen ünnepségek nagyon hivatalosak az itteniekhez képest. Egy tanár például a Titanic betétdalát énekelte el, ezzel búcsúzott el a diákjaitól. És megnyitóként imádkoztak. És élö zene volt az átadások alatt, az emberek énekeltek, tapsolatak, szóval ez is teljesen más, mint otthon.

De miért is lepödök meg ezen...? Amikor Angliába mentem, csodálkoztam, hogy egy ilyen közel lévö ország hogyan lehet ennyire más. Ha erre gondolok, akkor hirtelen nem tudom leírni azt, hogy itt mennyire más minden. Talán szépen lassan meg tudom mutatni a bejegyzéseken keresztül...

Tchau!


A legelsö közös otthonunk

Hát, ez is elérkezett: rátaláltunk az elsö házikóra, amit a MI otthonunknak hívhatunk. Úgyhogy kb. szeptember végétöl lehet látogatni, addigra beköltozünk
és az esküvön meg nászúton is túl leszünk.

Szóval a házikó tiszta, új, nagyon nagy ajándék, föleg ezért az árért. Amikor eldöntöttük, hogy kibéreljük, az volt az elsö gondolatom: itt nincs mit csinálni! Mármint takarítás terén... Aztán azóta persze megtaláltam a helyem, egy huzamban 5 meg 8 órákat takarítok... Szinte mániákusan le kell mosnom és sikálnom mindent! De most már a nagy része kész van, amit lehetett, a helyére is raktunk. Még hiányzik néhány fontos elem, de várunk, nehogy valakitöl elvegyük az ajándékozás örömét. :)

Készítettem pár képet, de nehéz visszaadni rajtuk, hogy milyen is a ház. ne lepödjetek meg, hogy minden csempézve, illetve járólapozva van. És a nyílászárók mindenhol ilyen... szögletesek. Kivéve, ha hajlandó vagy százezreket fizetni egy fa ajtóért... Majd a saját házunkra hajlandóak leszünk! ;)

Nagyon élvezem, hogy készíthetem, szépítgethet
em a saját kis fészkünket. De hogy mennyi pénz el tudna menni a lakásra!?!?!?!?!?! Fejben ezt sejtettem mindig is, de most, hogy valóság lett, hááát....... És még nincsenek is nagy igényeink!

Akkor hát jöjjenek a képek, illetve a videók. Elnézést kérek a bakik miatt, hirtelen nagyon fura volt magyarul beszélni egy kamerához. Ez ugye duplán furcsa érzést eredményezett.


Ez itt a háló. Nem túl jó a kép sajnos... Hogyan lehet egy kockát egészében lefényképezni belülröl?

Ez meg itt a fürdöszoba. Ha az ember bent van, nem is olyan kicsi, mint ahogy a képen látszik.

A konyhának is csak egy részletét sikerült jól elkapnom...
A nappalink és a másik bejárat.







Ja, és amit a videóban magyarázok, hogy a hütöt majd az ajtó eltorlaszolására fogom használni, nem jött össze. Úgyhogy brazilosan két müködö bejárata lesz a háznak. Már megszoktam. Nem olyan rossz. :)

2011. augusztus 6., szombat

Azta!

Megtaláltam a blogom!!! És ez még semmi, sikerült életre csalnom!

Nos, vegyük úgy, hogy az "Átalakítás alatt" tábla kint van, de lassanként beindulok, és ezen helyen lehet majd olvasni rólunk és a brazil létröl. Ja, és nem tudok hosszú ü és ö betüket írni. Ha ékezetet akarok, így is három billentyüt kell leütni...

Jaj, nagyon örülök (ezt a szót soha többé nem írom le, túl sok a kettöspont...), hogy vamn hova írnom, és nem kell új címet létrehozni!

Most nem is írok sokat, mert megfagyok. Igen, itt, Brazíliában fagyok meg. Ugyanis estére lehül a levegö 7-9 fokra, napközben meg felmegy 35 fokra... Amikoris hosszú farmerban és pulcsiban teljesen jól érzem magam... Na, majd mesélek erröl is! :)

Jó éjt!