…inkább ne is beszéljünk! Még hogy otthon „kráterek” meg jaj, de rossz az út? Jah, persze kérem! Ugye, mihez képest?
Volt olyan, hogy medence méretű kráterek leselkedtek ránk az út közepéről és széléről egyszerre, amibe belenézvén, elszédült az ember. Valamint, hogy ne legyen ily egyszerű az utazás, a pályát elakadt kamionok és kereküket vesztett autók nehezítették, köztük kellett átügyeskedni magunkat a túl alacsonyra épített Honda Fit-tel. Szegény Fit… Jó sokszor surlódott és akadt fent az alja… Még jó, hogy csak esteledett. Nem is akarok belegondolni, hogy a sok kamion, akik főleg éjjel mennek, hogy vészelték át azt a pár ezer métert.
Ha azt vesszük, hogy melyik út kevésbé „rázós”, akkor kétség kívül legközelebb repülővel megyünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése