Különleges emberekről, pontosaban azokról, akik számomra valamiért különlegesek. Például mert velük éltem kerek 11 hónapig, és mert nagyon sokat tanultam tőluk és általuk, és mert végigjárták velem ezt a változást, elviseltek, ha megakadtam. Bizony, a Benson családról van szó. Nagyon hiányoznak. Most inkább van honvágyam, mint Angliában volt. Nyilván, mert ott "töményebb" volt az élmény, és hát rengeteg van belőlük! Azt hiszem, ott nőttem fel leginkább.
Nagyon jó barátaim lettek azok az emberek, és büszke vagyok rájuk! Nem csak ezért különlegesek, hanem egyébként is, egy vadidegen számára is csodabogarak lehetnek sok szempontból. Viszont aminek nagyon örülök, hogy úgy néz ki, velük tölthetem a meglehetősen bő lére eresztett ünnepeket! Alig várom! Nagyon bízom benne, hogy sikerül megszervezni! Újra megölelhetem a gyerkőcöket, akikkel annyi mindent megéltünk, annyit nevedtünk és civakodtunk! Na és persze a szülőket, akik máshogy barátaim, mint a kicsik. És újra végigmehetek a kedvenc parkomon, újra beülhetek a kedvenc kávézómba, elvihetem a gyerekeket egy forró csokira, újra érezhetem a ház jellegzetes illatát, újra beszélhetem ezt az elegáns-szép nyelvet, ráadásul a kiváltságosoknak fenntartott vendégszobában aludhatok! :) És főzhetek nekik gyulyáslevest, és besegíthetek a vasalnivaló hegyek eltüntetésében, és beszélgethetek olyan emberekkel, akik egészen máshogy ismernek, akik csak engem ismernek, és rajtam keresztül ismerik a magyar kultúrát, és még sorolhatnám, miért vagyok hiperizgatott!
Ezen bejegyzés lényege tehát, hogy tudassam, hogy elmondhatatlan gyomorösszeugrásban szenvedek! A valósnak vélt ingerek csak jönnek-mennek az agyamban, állandóan olyan illatokat érzek, amik itt nyilvánvalóan nincsenek, mert Bristolból valók, de segond... Nemsokára igaziak lesznek! Ha minden igaz, nagyjából 2 hét múlva már ölelgetem őket! :) Alig bírom kivárni! :)
Nagyon jó barátaim lettek azok az emberek, és büszke vagyok rájuk! Nem csak ezért különlegesek, hanem egyébként is, egy vadidegen számára is csodabogarak lehetnek sok szempontból. Viszont aminek nagyon örülök, hogy úgy néz ki, velük tölthetem a meglehetősen bő lére eresztett ünnepeket! Alig várom! Nagyon bízom benne, hogy sikerül megszervezni! Újra megölelhetem a gyerkőcöket, akikkel annyi mindent megéltünk, annyit nevedtünk és civakodtunk! Na és persze a szülőket, akik máshogy barátaim, mint a kicsik. És újra végigmehetek a kedvenc parkomon, újra beülhetek a kedvenc kávézómba, elvihetem a gyerekeket egy forró csokira, újra érezhetem a ház jellegzetes illatát, újra beszélhetem ezt az elegáns-szép nyelvet, ráadásul a kiváltságosoknak fenntartott vendégszobában aludhatok! :) És főzhetek nekik gyulyáslevest, és besegíthetek a vasalnivaló hegyek eltüntetésében, és beszélgethetek olyan emberekkel, akik egészen máshogy ismernek, akik csak engem ismernek, és rajtam keresztül ismerik a magyar kultúrát, és még sorolhatnám, miért vagyok hiperizgatott!
Ezen bejegyzés lényege tehát, hogy tudassam, hogy elmondhatatlan gyomorösszeugrásban szenvedek! A valósnak vélt ingerek csak jönnek-mennek az agyamban, állandóan olyan illatokat érzek, amik itt nyilvánvalóan nincsenek, mert Bristolból valók, de segond... Nemsokára igaziak lesznek! Ha minden igaz, nagyjából 2 hét múlva már ölelgetem őket! :) Alig bírom kivárni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése