2007. szeptember 15., szombat

A köszönömről, a bocsánatról... (rövidített változat)

Tudom, néha bonyolultan fogalmazok. Most akkor megpróbálom egyszerűbben:

Ha én elvárom, hogy bocsánatot kérjenek tőlem, amikor ez szükséges, akkor legyek is készen megbocsátani, ne rágjam tovább ugyanazt a csontot. Nem olyan rossz bocsánatot kérni. Igen, meg kell hozzá hunyászkodni, de ez így működik. És megbocsátani sem olyan haszontalan dolog...

Ha pedig valaki megkér valamire, én szeretem, ha legalább annyit, hogy "lécci", odabiggyeszt. Ez így illik. Meg jobban is esik, ha emberszámba vesznek. Akkor viszont "ugorjak", ne könyörögtessek magamnak. Nem vagyok én ahhoz senki sem! És hát megköszönni bármit is... Alapvetőnek kéne lennie.

Ennyi a történet! Valamin kiakadtam, mostanra már lenyugodtam. Ne felejtsünk el illedelmesnek lenni. Tudom, nem mindig sikerül, nekem sem, de próbáljuk meg! Szerintem...

Nincsenek megjegyzések: