Kedves Mindenki, ne haragudjatok, forgószél sebességgel pörgő hetünk volt!
Voltatok már úgy, hogy elfelejtettetek érezni? Tudom, furán hangzik... És szomorúan... De amikor tele van mindennel a fejetek, ezer dolgot meg kell szervezni, közben másik kétezer a semmiből elővarázsolódik, és akkor mások is stresszelnek körülöttünk, és közben blogot akartok írni, de mire estére a gép elé juttok, már csak sistergés van az agyban... Nos, ez történt röviden velem! Emellett azt is képzeljétek hozzá, hogy 3 hét múlva "örökre" hazautaztok onnan, ahol közel 1 évig éltetek, és ez mindenféle meglepő, és a maga módján mulatságos érzelmeket hoz felszínre, amivel szintén törődni kell! Nem egyszer jelentkeztem be és álltam neki írni, de nem ment. Meg úgy nem lehet, ha nem érzem, miről írok! Ha nem tud a lelkesedésem szárnyra kapni, mert megkötözve tartja a mindennapok egyensúlyozásának hömpölygő áradata. Ami nagy valószínűséggel az én hibám (is). De főleg a hétköznapoké! :)
Na, de most vissza vagyok jőve! :)
1 megjegyzés:
Az idő az egyik legnagyobb teher, ami rajtunk van. Az idő elfogyaszt minket. De ha igazán kitapasztaljuk természetét, tehetünk ellene. Le nem győzhetjük, de jól kihasználhatjuk az időt. Az idő múlása megtanít különbséget tenni és differenciálni a fontos és a lényegtelen között...
Megjegyzés küldése