2007. június 16., szombat

Puncspuding - falusi lábas

Patrícia meglátogatott minket, ő lesz a következő gyerekcsősz utánam.



Jó magyarok lévén hamarosan a kajákról beszélgettünk, meg hogy mit szoktam itt sütni. Hát jó sok mindent, de a legegyszerűbb talán a csúsztatott vagy rakott palacsinta néven ismert étek. Otthon általában pudinggal meg még valamivel turbózzuk fel, viszont itt nincs az az igazi kocsonyaszerű, gyors és egészségtelen és tasakos pudingpor, csak valami hab-szerűség. Az meg ugye nem ugyanaz.



Egyetértettünk abban, hogy egy réteg házi eperlekvár és egy réteg vaníliapuding ismételt alkalmazása a palacsintarétegek között (még csak illati szinten is) beindítja a pavlovi reflexet (t.i. összefut a nyál a szánkban és beindul az emésztőnedvek gyártása, felkészülve a táplálék fogadására).



Megbeszéltük azt is, hogy mennyire hiányzik ez innen Angliából, mert nagyon kreatívan lehet dolgozni vele, jó alap vagy díszítés lehet, magában is finom, és gyakorlatilag végtelen a felhasználási módok száma! (... bár nem tudom, párnahuzatot töltöttek-e már meg vele...)



Én a puncspudingot szeretem a legjobban. A régiek közül. Az újaknak eléggé izgalmas ízeket sikerült összepepecselni... Szóval a puncspuding jó hidegen és melegen, de még langyosan is, jó feltekert palacsintába és háromszög palacsintába, de még kocka palacsintába és elégett-szétszakadt palacsintamaradékba is jó!



A "puding" szóról a nagymamám jut eszembe. Meg a piros kis "lábos". Meg a tűzhely. Meg a fehér falak. Meg a linóleum padló, így a falakkal együtt frissenmeszelt-tűzhelyfüstös pirospaprika illata van a konyhának.



Itt a piros kis lábas a fontos. Mert ebben készül a pörkölt, az almáspite tölteléke, és a puncspuding is. (Persze nem egyszerre. Az undorító lenne, és a nokedlin sem nézne ki jól!) Ezek az ízek (ezek így külön-külön), amik annyira emlékeztetnek azokra a nyarakra, amiket a mamánál töltöttem, mint kiváltságos és egyetlen Nórika királykisasszony. És talán ezek azok az emlékek, amik a kis piros "lábos"-t felruházzák varázshatalommal, és ez a varázs ad a puncspudingnak valami különleges és egyedülálló falusi "lábos" ízt.

Ez csak a varázs-lábassal működik. Ha lenne "Dr. Ölel - Falusi Lábos Ízű Természetes Ételízesítő", nem lenne az igazi. És az üvegpohárban nem úgy szilárdulna meg a teteje a pudingnak, és a kiskanál nem úgy hasítana bele egészen a legaljáig, hogy kikaparja a legpuhább, legpudingabb részt magának.

1 megjegyzés:

andristeso írta...

Gyááá! Ez a bejegyzés aljas támadás volt a gyomrom ellen így déltájban! Ha hazajösz mindenféleképpen csinálj nekünk ilyen finomságokat!!!