2009. január 14., szerda

Kenyér és sajt





Biztos ti is vagytok úgy, hogy valamit úg kívántok (a kismamaság és hasonlók nem ér). És akkor azt ott és abban a minutumban muszáj bekebelezni.

Hát én ma ebéd után egészen konkrétan kívántam egy szelet friss ezer-magos kenyeret kissé megpirítva, egy kis vajat és szinte csípősen fanyar büdös penészes sajtot. Mivel mindez nem elérhetetlen távolságban, konkrétan 2 lépésnyire hevert tőlem, nekláttam gyorsan. A kenyeret megpiriceltem, hogy egy kicsit legyen csak aranybarnás, aztán rá finom vajat, nem sokat, és csak úgy rámorzsoltam egy kis olasz sajtot (Gorgonzola). Ezt félbe kell hajtani, és gyakorlatilag legalább felét a szájban eltüntetni. Magam is meglepődtem, mennyire jól esett. Szinte beleborsóztam, elmosolyodtam. Annyira erre volt szükségem! Még most is izgatott vagyok, ha rágondolok!

Nem vagyok normális, mi?

2 megjegyzés:

biborcsiga írta...

na, hát megint itt vagy végre?
ha már nem sikerült találkoznunk, míg itthon voltál:(, legalább most megtudhatom, mik történnek veled:)

csillagpocok írta...

Szassz én nem érek, mert a kismamáknál nem számít a kívánósság!
Ja csak azt akartam rejtetten közölni, hogy kismama vagyok, Andris meg kispapa!
ui: te meg kisnővér...
hiányzol!