A karácsonyi meglepik egyike volt, hogy anya elvitt minket színházba (utána meg húdenagyot kajálni!). A 6 hét, 6 táncot néztük meg, amit Budapestről csak a mi kedvünkért hoztak Veszprémbe (naná...), Kulka Jánossal és Vári Évával. Nagyon tetszett az egész, meg szeretem a veszprémi színházat, meg jó szépen felöltözni, stb, stb, de a legjobb...
Az egész előadás 6 kisebb blokkból állt, ami a 6 hetet, illetve a 6 táncot mutatta be. Közben derült ki, hogy a hangsúly nem a táncon van, mint ahogy azt én elképzeltem, hanem a kettejük fura kapcsolatán. Ezen a két fő vonalon kívül egy harmadik is beficcant nekem: minden szünetecskében lehetett érezni az emberek hangulatát, amit bizony a zene hergelt bennünk. A jeleneteknek azzal volt vége, hogy ők ketten táncolták az éppen aktuálisat, aztán szépen elsötétült minden, a zene pedig ment tovább.
Mintha akkor mi hirtelen átvettük volna a szerept, hogy a sötétben se csak ücsörgés legyen, hanem történjen is valami, és topogó koncertet adtunk. Természetesen végig tipegtem én is a lábammal, persze csak finoman. Amikor egy pillanatra abbahagytam az első tánc után (azt hiszem tangó vagy salsa vagy valami hasonló volt, vagy talán rumba...), akkor vettem észre a kis turpisságot. Az egész sorom, meg előttem és mögöttem is, szinte mindenki dobogott a padlón! Ezek után továbbra is nagyon élveztem az előadást, de vártam a szüneteket is. A keringőbe úgy bele lehetett olvadni, olyan andalgósan ültünk, a tangónál elcsábultan és tűzzel telve próbáltunk a helyünkön maradni, a diszkónál megint zsizsgés és toporászás. Nagyon érdekes és izgalmas és cinkos jelenetváltások voltak ezek! Méghogy a színházlátogatás nem aktív tevékenység...
Az egész előadás 6 kisebb blokkból állt, ami a 6 hetet, illetve a 6 táncot mutatta be. Közben derült ki, hogy a hangsúly nem a táncon van, mint ahogy azt én elképzeltem, hanem a kettejük fura kapcsolatán. Ezen a két fő vonalon kívül egy harmadik is beficcant nekem: minden szünetecskében lehetett érezni az emberek hangulatát, amit bizony a zene hergelt bennünk. A jeleneteknek azzal volt vége, hogy ők ketten táncolták az éppen aktuálisat, aztán szépen elsötétült minden, a zene pedig ment tovább.
Mintha akkor mi hirtelen átvettük volna a szerept, hogy a sötétben se csak ücsörgés legyen, hanem történjen is valami, és topogó koncertet adtunk. Természetesen végig tipegtem én is a lábammal, persze csak finoman. Amikor egy pillanatra abbahagytam az első tánc után (azt hiszem tangó vagy salsa vagy valami hasonló volt, vagy talán rumba...), akkor vettem észre a kis turpisságot. Az egész sorom, meg előttem és mögöttem is, szinte mindenki dobogott a padlón! Ezek után továbbra is nagyon élveztem az előadást, de vártam a szüneteket is. A keringőbe úgy bele lehetett olvadni, olyan andalgósan ültünk, a tangónál elcsábultan és tűzzel telve próbáltunk a helyünkön maradni, a diszkónál megint zsizsgés és toporászás. Nagyon érdekes és izgalmas és cinkos jelenetváltások voltak ezek! Méghogy a színházlátogatás nem aktív tevékenység...
Köszi Mami!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése