Kenyér és sajt

Biztos ti is vagytok úgy, hogy valamit úg kívántok (a kismamaság és hasonlók nem ér). És akkor azt ott és abban a minutumban muszáj bekebelezni.

Hát én ma ebéd után egészen konkrétan kívántam egy szelet friss ezer-magos kenyeret kissé megpirítva, egy kis vajat és szinte csípősen fanyar büdös penészes sajtot. Mivel mindez nem elérhetetlen távolságban, konkrétan 2 lépésnyire hevert tőlem, nekláttam gyorsan. A kenyeret megpiriceltem, hogy egy kicsit legyen csak aranybarnás, aztán rá finom vajat, nem sokat, és csak úgy rámorzsoltam egy kis olasz sajtot (Gorgonzola). Ezt félbe kell hajtani, és gyakorlatilag legalább felét a szájban eltüntetni. Magam is meglepődtem, mennyire jól esett. Szinte beleborsóztam, elmosolyodtam. Annyira erre volt szükségem! Még most is izgatott vagyok, ha rágondolok!

Nem vagyok normális, mi?

A topogó lábakról...

A karácsonyi meglepik egyike volt, hogy anya elvitt minket színházba (utána meg húdenagyot kajálni!). A 6 hét, 6 táncot néztük meg, amit Budapestről csak a mi kedvünkért hoztak Veszprémbe (naná...), Kulka Jánossal és Vári Évával. Nagyon tetszett az egész, meg szeretem a veszprémi színházat, meg jó szépen felöltözni, stb, stb, de a legjobb...

Az egész előadás 6 kisebb blokkból állt, ami a 6 hetet, illetve a 6 táncot mutatta be. Közben derült ki, hogy a hangsúly nem a táncon van, mint ahogy azt én elképzeltem, hanem a kettejük fura kapcsolatán. Ezen a két fő vonalon kívül egy harmadik is beficcant nekem: minden szünetecskében lehetett érezni az emberek hangulatát, amit bizony a zene hergelt bennünk. A jeleneteknek azzal volt vége, hogy ők ketten táncolták az éppen aktuálisat, aztán szépen elsötétült minden, a zene pedig ment tovább.

Mintha akkor mi hirtelen átvettük volna a szerept, hogy a sötétben se csak ücsörgés legyen, hanem történjen is valami, és topogó koncertet adtunk. Természetesen végig tipegtem én is a lábammal, persze csak finoman. Amikor egy pillanatra abbahagytam az első tánc után (azt hiszem tangó vagy salsa vagy valami hasonló volt, vagy talán rumba...), akkor vettem észre a kis turpisságot. Az egész sorom, meg előttem és mögöttem is, szinte mindenki dobogott a padlón! Ezek után továbbra is nagyon élveztem az előadást, de vártam a szüneteket is. A keringőbe úgy bele lehetett olvadni, olyan andalgósan ültünk, a tangónál elcsábultan és tűzzel telve próbáltunk a helyünkön maradni, a diszkónál megint zsizsgés és toporászás. Nagyon érdekes és izgalmas és cinkos jelenetváltások voltak ezek! Méghogy a színházlátogatás nem aktív tevékenység...

Köszi Mami!