Az őrültségről...

Azért van abban valami jó, amikor egy kicsit, úgy egészségesen megőrül az ember. Ilyenkor tud magán is nevetni. Ilyen például, amikor megversenyeztetjük a házban fellelhető mind az öt mérőszalagot, és aztán a nyertes három között ismét versenyt hirdetünk, és a leggyorsabb lesz a kedvenc. Vagy kivesézzük a tökmagevés technikáját és megtanítjuk egymásnak azt, ahogyan a "profik" szemezgetnek. Vagy amikor idegen szavaknak, vagy éppen nem idegen szavaknak adunk olyan jelentést, ami csak a kreátorok számára érthető és vicces, féktelen nevetésünkkel zavarba ejtve saját magunkat is be nem avatottak jelenlétében. Állandó jelleggel a vacsorát a tányérhoz ütögetni, és megállapítani, hogy "De fura hangja van, mégis vacsora!" (t.i. a puffasztott búza/rizs mint vacsora borzasztóan nem étvágygerjesztő hangot ad a tányér széléhez ütögetve). Vagy azon versenyezni, hogy a könnyen törő ropit ki tudja teljes egészében keresztbe belehelyezni a pofazacskójába, nem törődve a fájdalmas sebekkel, amik még másnap is rendesen ott ülnek az ember szájában. Vagy kipróbálni, hogy a pohárnak mindig tényleg csak ugyanazon oldaláról lehet-e inni (tapasztalatom: nem, onnan iszom, ahonnan akarok, ugyanis fejtetőn is lehet inni!). Vagy direkt rosszul ragozni az igét, ami gyerekesnek tűnhet... Igazából az is, és mélységes nagy örömmel tölt el, hogy le tudok hozzá "gyermekesedni", hogy nem nőtt még kőkeményre a fejem lágya, és tudok rajta nevetni. Meg az sem teljesen normális dolog, amikor gyakorlatilag a semmin visítva-könnyezve röhög (nem nevet!) az illető, mégis megtörténnek ilyenek. És mennyire kellenek ezek! A legjobb mentálhigiénés eszköz az enyhe, gyors lefolyású megőrülés! Mindenkinek jót tesz! Tele szájjal röhögni olyanon, ami az ember normális állapotában nem vicces. Alkotmányban megfogalmazott kutya-kötelességnek kellene lennie! Akkor máshogy alakulna a jövő. Felemás zokniban közösségbe menni, pulóvert mindkét irányból fordítva felvenni, vacsoramaradékkal a szánk szélén beszélgetni, eszméletlenül elfeküdt hajjal ébredni lehet rosszkedvűen is, meg lehet fülig érő vigyorral is! Egy ici-pici pillanat műve, a saját döntésem, hogy melyiket választom. És akkor egész nap lehetek mérges a zokni miatt, vagy egész nap kuncoghatok rajta!



"A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja. " (Példabeszédek 17:22)