Újra itthon!

Már magyar levegőt szívok egy ideje, de még nem jutott valahogy időm erre...

Mindannyian egészben hazaértünk, és azt hiszem, a családom is úgy gondolja, hogy nagyon jó 5 napunk volt Angliában! Aktív pihenéssel töltöttük az időt. Voltunk Londonban, meg a Gower-félszigeten a tengerparton mezítláb kagylót zsedni, meg búvárruhaszerűben a hullámokkal játszani, és Bristolban is jó volt, csavarogtunk, vásárolgattunk, hajókáztunk, ettünk... :)

Hétfőn estefelé repültünk haza, "otthon" volt egy nagy ebéd, mind a két családommal, és aztán elbúcsúztunk... Szívet tépően fájdalmas volt otthagyni őket, bár valószínűleg nem örökre, mégis... A gyerekek "fürtökben" lógtak le rólam, elhalmoztak ajándékokkal, én meg csak bőgtem és öleltem őket. Kicsit később sikerült elindulnunk emiatt, mint ahogy szerettem volna, de azért időben odaértünk. és le tudnám írni nagyon szépen és szomorúan, olyan fekete-fehér filmesen azokat a pillanatokat, amikor beültem az autóba és utoljára láttuk egymást és integettünk egymásnak... De még most is nehéz a szívem emiatt, úgyhogy nem ecsetelem. Azt hiszem, egy kicsit gyászolok még.

Viszont nagyon jó újra itt! Nem azt mondom, hogy honvágyam volt, mert annyira nem... De jó újra látni azokat, akikkel szeretjük egymást! Kedden éjszaka értünk Veszprémbe, aludtunk egyet, és én már aznap mentem a gyülekezeti táborunkba. Nagyon jó volt! Sokat tudtam beszélgetni a barátaimmal, meg egyedül is tudtam lenni, angolul is beszélhettem, meg magyarul is, meg összekeverve a két nyelvet... :)
A táboros élményekről, merengésekről majd külön bejegyzésben írok!

Ezt a hetet gyakorlatilag azzal töltöttem, hogy az itthon maradt ruháimat szortíroztam meg mostam-vasaltam, aztán meg minden fiókot újrarendeztem meg szöszmötöltem... Jó érzés így a végére érni és rendben tudni a káoszt! ...közben egy anyuka az ablak alatt fegyelmezi a gyerekét, és megint furcsa, hogy jééé, értem... :)

Akkor mostanra ennyi! Majd merengőzök is a táborról, nagyon jó volt! :)